1865-ben Puzdor Gyula széles látókörű, irodalmat kedvelő, sőt művelő ember – aki Jókai Mórral és Petőfi Sándorral is közeli, baráti kapcsolatot tartott fenn – felismerte, hogy az épülő Székesfehérvár-szombathelyi vasút kedvező helyzetet teremthet a földbirtoka alatt feltételezett kőszén kitermeléséhez és ezért felkérte Hont cseh bányamérnököt a szénkutatásra. A Hont által kitűzött kutató akna eredménytelen volt és ezért Puzdor Gyula felkérte Hantken Miskát a kor neves geológusát, hogy értelmezze a kutatást és a földtani környezetet. Hantken Miska 1866-ban javasolta a kutatás tovább folytatását és a széntelepes összletet felső kréta korúnak minősítette.

A későbbi kutatás három széntelepes csoportot mutatott ki, az ajkai szénmedence ÉK-DNY irányban 12 km hosszban, 2-4 km szélességben határolható le.

1869-ben Puzdor Gyula egy pesti társaságnak, a Kohen testvéreknek adta el a szénkiaknázás jogát, akik ma is elismerésre méltó lendülettel kezdték meg a feltárásokat.

1871-ben meghívták Szabó József geológust, akinek szakvéleményében többek közt az alábbiak olvashatók: „…Bakony ezen tája a kőszénipar egy új központjává fogja magát néhány év alatt kinőni”. Az élet beigazolta a világhírű geológus által leírtakat.

Szabó József (1822-1894) bányamérnök, geológus, mineralógus, egyetemi tanár, az MTA r. tagja, az edinburgi és a bolognai egyetem tiszteletbeli doktora, a kőzetkutatás világhírű szaktekintélye  többek között 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumában a szabadságharc alatt a puskapor gyártásban segédkezett mint salétrom felügyelő, 1862-től a budapesti egyetem ásvány-földtan tanszék rendes tanára, 1883-1884 között az egyetem rektora. Nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv (az első magyar nyelvű „ásványtan”, „Geológia” stb.) megírása. Tudományos munkásságának fő területe a magyarországi harmadkori vulkánosságának tanulmányozása, a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése.

A tulajdonjog ezután többször változott: 1872-ben egy bécsi érdekeltségű bank, 1873-ban Kohlen Industrie Verein, majd Georg Hirsch gazdag német ember, 1923-ban Ajkai Kőszénbánya Rt., Egyesült Izzó, 1946-ban államosítás, 1952. január 1-jén megalakul a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt, 1981-ben Veszprémi Szénbánya Vállalat, 1993-ban integráció (Bakonyi Hőerőmű Vállalat, majd Bakonyi Erőmű Rt.).

1997-ben befejezte a termelést a Padrag bánya, 2000-ben a Jókai bánya és 2004-ben a legrégebbi bányaüzem, az Ármin bánya.
 
A bánya termelése 1873-ban kezdődött 8200 tonnával, 1893-ban meghaladta a 100000 tonnát, 1953-ban elérte az egymillió tonnát. Az ajkai szénmedence termelése a 139 év alatt 87 951640 tonna volt.

A bányák telepítésével egyidejűleg már 1886-ban lakások épültek, az 1920-as években a tisztek, altisztek részére épült a Viktor telep, az 1940-es években a Jolán telep majd a Padrag bánya korszerű bányászlakásai.

A szénbányászat vonzotta az ipart (üveggyár, a világon az első kriptongyár, ajkai erőmű stb.).

1959-ben Ruszinszky István főmérnök kezdeményezésére megalakult a Műszaki Klub és itt vetődött fel a Bányászati Múzeum létesítése. Ennek avatására 1965. augusztus 6-án került sor. Ez volt Magyarország első külszíni bányászati múzeuma.

1993-ban Jubileumi emlékházat adtak át.

Sajnos a 139 év alatt hősi halottak is voltak, 175 bányász áldozta életét az ajkai bányászatért.

1941-ben Varga Sándor csingervölgyi bányász zenészköltő 1941-ben írt versének néhány sora végig kísérhet minket az egész könyvön:

„Ember! Ha a sors bányászt sodor eléd,
Öleld meg, rázd meg kérges kezét.”