(Civitas Fidelissima)

Sopron város lakói az 1921. december 14-16 között megtartott népszavazáson 72%-ban Magyarország mellett szavaztak Ausztria ellenében, ezt jelzi a „leghűségesebb város” elnevezés.

Sopronban van a Központi Bányászati Múzeum, a mostani nevén Nyugat-Magyarországi Egyetem és Faller Jenőről elnevezett utca.

Központi Bányászati Múzeum

Az 1954. évi 4. számú törvényerejű rendelet való hivatkozással elhatározták, hogy a bányászat emlékeinek védelmét és gyűjtését központosan szervezik meg a bányászat múltjának és jelenének dokumentumait és emlékeit összegyűjtő, feldolgozó és bemutató Bányászati Múzeum létesítésével.

A részleteiben is kidolgozott és írásba foglalt határozat csak akkor valósulhatott meg, amikor Sopron Város Tanács Végrehajtó Bizottsága 1955. augusztus 26-án kelt határozatában, hogy a magyar bányászat iránti megbecsülésének tanújelét adja a Sopron barokk belvárosában, a Templom u 2. sz. alatti, un. Eszterházy palotában biztosította a múzeum helyét. A helyreállítás költségét a Nehézipari Minisztérium fedezte.
A múzeum első igazgatója Faller Jenő volt. A múzeum ma is számtalan időszakos- és állandó kiállítás mellett várja a látogatókat.

Egyetem

Az 1735-ben Selmecbányán alapított Bányaiskola (az első bányászati felsőfokú intézmény a világon) Bányászati Akadémiává történő fejlesztéséről 1762-ben Mária Terézia hozott döntést.

Az Akadémia 1919-től jogilag 1949-ig, ténylegesen 1959-ig működött Sopronban, ezt követően Miskolcon.

Faller Jenő utca

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata 2004. augusztus 26-ai Közgyűlésén határozatot hozott, hogy az 5242/4. hrsz. területet „Faller Jenő utcának” nevezi el.

Faller Jenő soproni munkássága négy részre osztható: az egyetemi oktatói, a technika történészi, a múzeumalapítói és a közéleti tevékenységre.

Mindezekről röviden:

Az egyetemen 1950-1959 között bányagazdaságtant, bányarendészeti ismereteket, bányaműveléstani enciklopédiát és bányászattörténetet adott elő. 1950-1952 között hét egyetemi jegyzete jelent meg.

Technika történészi munkája közül kiemelkedik az 1953-ban megjelent „A magyar bányagépesítés úttörői a XVIII. században” és a halála után megjelent „Jó szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából” című könyvek. Emellett számtalan szakmai cikk, tanulmány szerzője.

Élete fő művének tekintette a soproni Központi Bányászati Múzeum létrehozását mely több évi előkészítő munka után 1957. október 13-án nyitotta meg kapuit 12 teremből álló 420 m2-es területen. Nagy vonalakban bemutatta itt a bányászat műszaki történetét, az ősember kovakőbányászatától kezdve az 1960-as években használt gépekig és eszközökig, modelleken és képeken. A soproni múzeumból adta az irányítást az ajkai, a rudabányai és a salgótarjáni bányamúzeumok létesítéséhez. Mindhárom vidéki múzeum ünnepélyes megnyitásának vezető szónoka volt.

Közéleti tevékenységének is alapvető gondolata volt, hogy az életet élni kell, küzdve a jobbért, a szebbért, az emberibbért.

A II. világháború befejezése után ő kezdeményezte az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület újjászervezését és az egyesület újjáalakuló közgyűlésén elnökévé választották.

Tagja volt több szakmai lap szerkesztő bizottságának, a Hazafias Népfront Sopron városi bizottság elnöke, a TIT Sopron városi elnökégének tagja volt.

Faller Jenő 1966. december 23-án halt meg, temetésére 1966. december 29-én került sor a soproni Szt. Mihály temetőben.