Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Borsod-Abaúj-Zemplén megye a II. világháború után, az 1950-es megyeátszervezéskor jött létre a korábbi Borsod-Gömör-Kishont, Abaúj-Torna és Zemplén vármegyéknek az új magyar határon belülre eső területeiből.

A honfoglaló magyarok két hullámban foglalták el a korábban szláv törzsek által lakott területeket.

A történelmi megyék a középkorban alakultak ki. Zemplén területe már ekkor is nagyjából megegyezett a maival, Borsodhoz a későbbi Torna vármegye is hozzátartozott, Abaúj (Újvár) pedig többek között a későbbi Heves és Sáros megyéket is magába foglalta. A 12. századra Heves, Sáros és Torna kiváltak ezekből a megyékből és önálló vármegyékké alakultak, a megyehatárok az elkövetkezendő évszázadokban nem változtak.

A 18. század folyamán több város is megváltotta magát a hűbériség alól, új céhek, manufaktúrák jelentek meg, erősödik a bányászat, üveghuták és vashámorok épültek (Fazola Henrik ómassai „őskohó”-ja). Miskolc ipari és kereskedelmi szempontból felzárkózott Kassa mellé, lassan kezdte átvenni a vezető szerepet a térségben.

Borsod-Abaúj-Zemplén egykor az ország egyik legfontosabb iparvidéke, „a magyar Ruhr-vidék” volt. A nehézipar Miskolc, Ózd, Tiszaújváros és Kazincbarcika városokban volt jelentős.

A megyében közel 50 bányászati (szénbányászati, színesfémérc és nem fémes ásványi nyersanyag) emlékhely van, aminek a feltérképezése ezen kiadványban nem volt lehetséges.

Tudomásunk szerint a teljesség igénye nélkül:

Szénbányászati emlékhely
Albert-telepen, Bükkábrányban, Edelényben, Farkaslyukon, Feketevölgyön, Királdon, Lyukóbányán, Miskolcon, Perecesen, Putnokon, Ormosbányán, Rudolftelepen, Sajószentpéteren és Szuhakállón…

Színesfémérc és nem fémes ásványi nyersanyag emlékhely
Mádon, Pálházán, Rudabányán, Tarcalon és Telkibányán van.

Ezek pontosítása/kiegészítése a munka folytatóira vár.