A község Ajka-Tapolca-Devecser-Sümeg városok által határolt terület központjában fekszik. A falu nevét a helyi hagyomány az ottani nyírerdőktől származtatja, de más források a néveredetet az egyik honfoglaló magyar törzsben, a Nyír nemzetségben látják.
A település a XX. században a magyar bauxitbányászat egyik központja volt. 1928-ban kézi furásokat végeztek a területen, de ezek nem jártak eredménnyel. A Magyar Bauxitbánya Rt. zártkutatmányokat szerzett és 1938-ban a Nyirád környéki bányajogosítványok birtokába jutott 25 éves bérletként.

A nyirádi területen megkezdődött kutatásokat 1939-ben befejezték. Eredményeként több külfejtést telepítettek (Artúr és Károly), majd 1940-ben Sándor és Gábor védnevű bányarészeken föld alatti művelést. Az érc minősége kiváló és egyenletes volt.

1939-ben a Magyar Bauxitbánya Rt. új töke érdekeltség kezébe került, akik elhatározták egy nagy kapacitású timföldgyár és alumínium kohó építését.

A területen az Alumíniumérc Bánya és Ipari Rt. is kutatásokat kezdett. Két kis bauxitlencsét fedeztek fel, a termelés 1941-ben megszűnt.

A területen a harmadik bányavállalkozás a Transdanubia Rt. volt, két bányatelken (Edgár és Margot) folyt a bauxittermelés 1941 és 1944 években folytatódott, a termelés a lencsék kimerülése miatt szűnt meg. A Nyirád környéki bányák vízvédelmét biztosító tervszerű regionális vízszint-sülyestést aktív vízvédelemnek említi a szakirodalom, ebben úttörő szerepe volt a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat szakembereinek. Sajnos a politika közbeszólt. Az aktív vízvédelmi rendszert megszüntette egy 1989. évi MT határozat amely megszüntette – elsősorban a hévízi tó forráshozamával összefüggően – a Nyirád térségi bányászatot. Azt, hogy mennyire nem szabad politikai alapon is döntéseket hozni, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kar két professzora tanulmányában leírta, hogy nem csak a nyirádi bauxitbányászat volt az oka annak, hogy a hévízi tó vízellátottsága csökkent, ugyanakkor az állami bauxit vagyonból igen nagy gazdaságosan kitermelhető készletet írtak le.

1945 után a Postdami Egyezmény értelmében hazánkban minden német tulajdon a Szovjetunióra szállt. Mivel a magyar alumíniumiparban jelentős volt a német tulajdonhányad, ezek szovjet tulajdonba kerültek. Ezután több szervezeti átalakulás történt (MASZOBAL, ALBART, Bakonyi Bauxitbánya). 1954 év végén a magyar állam a szovjet részvényeket megvette, a megszűnéssel egyidejűleg öt önálló vállalat alakult, így a Nyirádi Bauxitbánya Vállalat is. A nyirádi vállalat 1957-ben a Halimbai Bauxitbányával egyesült és megalakult a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat.

A bauxitbányászat hatására Nyirádon 1950-1952 között 28 lakás és 48 férőhelyes munkásszálló épült, 1965-ig 104 lakás.

A község határában található a darvastói bányamúzeum, mely egy felszíni, kibányászott bauxit lelőhelyet mutat be.