1948. július 29-én a Salgótarjáni Szénbányák Igazgatóságának nevében Császár Pál akkori bányaigazgató egy „Emlékiratot” intézett az Ipari Minisztériumhoz a „nagybátonyi villamos erőmű” ügyében:

Kiemelések az „Emlékiratból”

a salgótarjáni szénmedence régi piacképes szenei elfogytak...
a rendelkezésre álló szénvagyon Nagybátony mint centrum körül helyezkedik el, s cca. 400 millió q oly szenet jelent mely egyetlen helyen, a most épülő osztályozón dolgozható fel és itt kerül vasúti kocsikba…
a salgótarjáni szénmedence műszaki és munkás vezetői érezzük a súlyos felelősséget… ha a nagybátonyi szén értékesítésének problémája gyorsan meg nem oldódik…

1951-ben általános rendezési terv készült egy „új város létesítésére” azzal a céllal, hogy a bányavidék jelenleg igen távolról, naponta ingaforgalom útján beszállítandó dolgozóit egy helyben tömörítsék és 20000 fős város legyen Maconka, Nagybátony, Kisterenye térségében lévő szén kibányászására.

Az építésre kijelölt terület 2/3-a Maconka, 1/3-a Nagybátony közigazgatási területére esett. A terv 1952-ben Maconka ellenállása miatt megbukott. A kulisszák mögötti tárgyalások eredményeként határmódosítást hajtottak végre Nagybátony javára.

1956-ban a Nógrádi Szénbányászati Tröszt „10 éves távlati kolonizációs terv”-et készített, melyben 10 év alatt 7600 lakás építésével számolt.

1965. július 1-vel Maconkát egyesítették Nagybátonnyal.

1970. július 1-jén Nagybátony, 1971-ben Kisterenye nagyközségi rangot kapott.

1981 decemberében Kisterenye és Nagybátony egyesült nagybátonyi székhellyel.

1984. január 1-jén Bátonyterenye városi jogú nagyközség lett, 1989. március 1-jén városi rangra emelték.

1990. július 17-én Kisterenyén népszavazás volt a leválás érdekében, érdektelenség miatt a népszavazás érvénytelen lett.

A nógrádi szénbányászat visszafejlesztését korábban a Nagybátonyi Bányaüzemet nem érintette (Kányás, Ménkes, Szorospatak, Tiribes aknákból egységes kötélpályán a nagybátonyi központi osztályozóra termeltek, a gépi jövesztés aránya az 1970-es évi 14%-ról 1973-ra 62%-ra emelkedett, az 1970-es évi 110 t/nap átlagos frontfejtés 1975-re 364 t/napra emelkedett.

1986-ban, a nógrádi bányászat megkezdésének 125 éves évfordulóján avatták fel a szénmedence jelképes kapujában (21-es út nagybátonyi elágazása) a nógrádi bányászat közkedvelt vágathajtó gépét, mementóként.

A nógrádi szénbányászatot sem kerülte el a szénbányászat visszafejlesztése és a korábban felvett rövid lejáratú bankhitelek visszafizetése reménytelenné vált, ezért a Budapest Bank Rt. mint főhitelező, szanálási eljárást kezdeményezett a Nógrádi Szénbányák ellen.