1995 május 23-án e kiadvány szerkesztője egy levelet és egy könyvet kapott Dr. Zsámboki Lászlótól, a Miskolci Egyetem Könyvtár és Levéltár főigazgatójától.

„Kedves János ! Ha lesz időd elolvasni ezt a kis füzetet (Zsámboki László: Szerencse fől! Szerencse le! Kunoss Endre (1811-1844) bányászdalai és a bányász himnusz eredete) azt hiszem föl fog ébredni a Benned a vágy, hogy tégy valamit Kunoss sírja ügyében. A nagyméretű kő jó állapotban van, de a sír teljesen elhanyagolt, minden keret vagy rács nélküli. Tisztázni kellene a védettségét is… …maradandóan megjelölni, hogy ki is volt Kunoss. Baráti üdvözlettel Laci”

Már 1995. május 30-án felvettem a kapcsolatot Sztivi Zoltánnal, Kálóz polgármesterével és Tóth Jánossal, Kálóz református lelkészével akik tájékozattak arról, hogy nem ismerik Kunoss Endre munkásságát és a sír természetesen nem védett.

Dr. Fazekas Jánossal, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnökével 1995 júniusában a helyszínen egyeztetést tartottunk és megállapodtunk, hogy Zsámboki László tervei alapján a sírt rendbe hozatjuk.

1995. október 27-én került sor a hagyományteremtésnek is szánt emlékünnepségre, miután az OMBKE kincsesbányai szervezete csodálatosan megvalósította a rendbe hozott sír új arculatának kialakítását. Több mint kétszáz bányász, kohász szakember és kálózi lakos jelenlétében dr. Horn János a Bányaipari Dolgozók Szakszervezet elnöki főtanácsadója köszöntötte a megjelenteket, az ünnepi beszédet
dr. Zsámboki László tartotta. A sírt Tóth János lelkész áldotta meg, majd dr. Fazekas János köszönte meg a kincsesbányai szervezet munkáját és bejelentette, hogy minden évben – halottak napja előtt - a BDSZ és az OMBKE ünnepélyes koszorúzást fog tartani Kálóz önkormányzatának bevonásával.

2006. április 11-én emléktáblát avattak a Községi Könyvtár falán, mely azóta viseli Kunoss Endre nevét.